2014. június 2., hétfő

Egy különc srác feljegyzései - Stephen Chbosky

Ez volt az első regény, amin igazán meglepődtem.
Nem azért, mert olyan szövevényes szálak futnak végig, hogy már nem győztem követni... nem. A maga egyszerűségével, a sajátos stílusával szembesíti az embert saját magával. Sehol sincs beleírva, de kicsit olyan, mintha önéletrajzi ihletésű lenne, bár közben akárkiről szólhat, ha csak egy-egy mozzanatot ragadunk ki a történetből.
Charlie jellemfejlődését vártam a leginkább, hogy külső szemlélőként az őt érő hatások egyre beljebb viszik a társasági életbe, (ami meg is történt), de valahogy maga a fiú, az alapjára lecsupaszított szerep ugyan az marad. Ez úgymond egy társadalmunkra vetett gúny, az egész regény, hiszen szegény Charlie csak egy kicsit más és egyből nehéz beilleszkednie bárhová. Megtanulhatjuk belőle, hogy napjainkban minden problémának mély, a múltba visszanyúló lelki oka van, amit néhanapján nem árt kicsit feszegetni, hogy az adott személy utána felengedhessen. 
Először - bevallom - filmben láttam, de annyira megtetszettek az élethű karakterek, hogy azóta egyenesen szerelmes vagyok az összes tagba. (Bár talán a könyvbeliekbe egy kicsit jobban. A filmben azért azt elrontották, vagyis maga a film azt mindig lelövi, hogyan is néznek ki az emberek, és ez zavar a leginkább. A jellemek mellé jobban szeretek én alkotni egy arcot, vagy az író, minthogy kiválasszanak valakit, akinek szinte köze sincs hozzá, csak híres színész és akkor "húú, rakjuk bele. Most az Emma Watson rajongók nyugodtan megkövezhetnek.)
Összességében bármennyire is Charlie-t tartottam a legkevésbé életképes, legelfuseráltabb, legszerencsétlenebb karakternek - mégis ő állt a szívemhez a legközelebb. Mert mindannyian a szívünk mélyén pont olyanok vagyunk, mint ő.


2014. május 30., péntek

A "pályakezdés" - Avagy hogyan adtam ki az első regényem

Na halihó minden kedves Olvasómnak! :)
Először is szeretnék bocsánatot kérni, mivel jó ideje nem jelentkeztem, pedig olvastam, csak az év végi hajtás annyira elrabolt, hogy lassan már magamat sem találom meg benne, nem hogy mások engem.
Tehát a regényeken kívül most muszáj volt a tankönyveket is forgatni némiképp, tekintve, hogy ezek lesznek a felvételijegyeim. Viszont mindeközben teljesen megfeledkeztem egy fél évvel ezelőtt aláírt szerződésről, ami a nyomdába vitte az első történetem.
Vicces kis mese ez, elmondom most itt, hátha akad olyan, akit érdekel;
Még negyedikes voltam, amikor elkezdett érdekelni az irodalom, de csak a könyvek és az írás. Az órák nem tudtak meghatni, beültem rájuk, de lélekben már vámpírokat öletem, és harcoltam a saját eszméimért. Nos, így illant el a gyerekkorom, egy teljesen másik világban, mígnem felső tagozatos lettem, ahol a tanárok egy részét érdekeltem is. Kíváncsiak voltak a mondandómra, volt aki látott bennem fantáziát, így akadtak órák, amiken részben figyeltem is. (Általában fizikán, kémián, magyaron és angolon nézek fel a könyvből/füzetből, de továbbra is olvasok közbe és írok, amit páran csodálnak. Hogyan tudok én két dologra figyelni egyszerre?! Ezt én sem tudom. Egyszerűen érdekel, és kész.) Tehát, az irodalom tanárommal, Gábor bácsival egészen jóba lettünk. Őt érdeklik a gyerekek gondolatai, hogy mit látnak az adott műben... Az első regényfélémet, amikor a kezébe nyomtam, fogalmam sincs, hogy elolvasta-e, utána nem kérdeztem rá.
Ugorjunk is a jelenleg kiadott történet indulására: negyedik osztály, utolsó pad, egy jó barát mellett. Ennyi kellett ahhoz, hogy elinduljon bennem az első szál. Sokszor tettem félre, annál is többször futottam neki, de szerintem ez a szenvelgésem adta meg számomra a szépségét. Hatodik végén titokban elküldtem egy kiadóhoz. Egy hónap múlva jött a szerződés. Ekkor viszont szólnom kellett Anyunak, mert kiskorú vagyok és a többi. Elkezdődött a lektorálás, javítgatás, borítóválasztás, szerkesztgetés, az igazi nagybetűs Kínlódás. De minden jól alakult, csak 6 milliószor írtam alá "itt-meg-itt-meg-itt-is", és ez fél éve történt. Azóta tisztára ki is ment a fejemből ez az egész procedúra, most pedig bumm - berobban ismét az életembe.
Csak hogy letörjön a kezem az aláírosgatástól, természetesen most is küldtek szerződést. Viszont ez már más volt. A Könyvtárellátó és a Líra is rendelt a könyvemből (furcsa még így használni, hogy az Én könyvem) pár példányt, úgymond "kipróbálni". Kíváncsi vagyok mi lesz.:)
Addig is, ha valakinek esetleg felkeltettem a figyelmét:
http://hu.united-pc.eu/koenyvek/szepirodalom/sci-fi-fantazia/a-megsebzett-rozsa.html?tx_mdprodukte_pi1%5Bpointer%5D=0&cHash=bcfafe95279e084eaa1dee38a5cabea8