A "pályakezdés" - Avagy hogyan adtam ki az első regényem

Na halihó minden kedves Olvasómnak! :)

Először is szeretnék bocsánatot kérni, mivel jó ideje nem jelentkeztem, pedig olvastam, csak az év végi hajtás annyira elrabolt, hogy lassan már magamat sem találom meg benne, nem hogy mások engem.

Tehát a regényeken kívül most muszáj volt a tankönyveket is forgatni némiképp, tekintve, hogy ezek lesznek a felvételijegyeim. Viszont mindeközben teljesen megfeledkeztem egy fél évvel ezelőtt aláírt szerződésről, ami a nyomdába vitte az első történetem.

Vicces kis mese ez, elmondom most itt, hátha akad olyan, akit érdekel;

Még negyedikes voltam, amikor elkezdett érdekelni az irodalom, de csak a könyvek és az írás. Az órák nem tudtak meghatni, beültem rájuk, de lélekben már vámpírokat öletem, és harcoltam a saját eszméimért. Nos, így illant el a gyerekkorom, egy teljesen másik világban, mígnem felső tagozatos lettem, ahol a tanárok egy részét érdekeltem is. Kíváncsiak voltak a mondandómra, volt aki látott bennem fantáziát, így akadtak órák, amiken részben figyeltem is. (Általában fizikán, kémián, magyaron és angolon nézek fel a könyvből/füzetből, de továbbra is olvasok közbe és írok, amit páran csodálnak. Hogyan tudok én két dologra figyelni egyszerre?! Ezt én sem tudom. Egyszerűen érdekel, és kész.) Tehát, az irodalom tanárommal, Gábor bácsival egészen jóba lettünk. Őt érdeklik a gyerekek gondolatai, hogy mit látnak az adott műben... Az első regényfélémet, amikor a kezébe nyomtam, fogalmam sincs, hogy elolvasta-e, utána nem kérdeztem rá.

Ugorjunk is a jelenleg kiadott történet indulására: negyedik osztály, utolsó pad, egy jó barát mellett. Ennyi kellett ahhoz, hogy elinduljon bennem az első szál. Sokszor tettem félre, annál is többször futottam neki, de szerintem ez a szenvelgésem adta meg számomra a szépségét. Hatodik végén titokban elküldtem egy kiadóhoz. Egy hónap múlva jött a szerződés. Ekkor viszont szólnom kellett Anyunak, mert kiskorú vagyok és a többi. Elkezdődött a lektorálás, javítgatás, borítóválasztás, szerkesztgetés, az igazi nagybetűs Kínlódás. De minden jól alakult, csak 6 milliószor írtam alá "itt-meg-itt-meg-itt-is", és ez fél éve történt. Azóta tisztára ki is ment a fejemből ez az egész procedúra, most pedig bumm - berobban ismét az életembe.

Csak hogy letörjön a kezem az aláírosgatástól, természetesen most is küldtek szerződést. Viszont ez már más volt. A Könyvtárellátó és a Líra is rendelt a könyvemből (furcsa még így használni, hogy az Én könyvem) pár példányt, úgymond "kipróbálni". Kíváncsi vagyok mi lesz.:)

Addig is, ha valakinek esetleg felkeltettem a figyelmét:

http://hu.united-pc.eu/koenyvek/szepirodalom/sci-fi-fantazia/a-megsebzett-rozsa.html?tx_mdprodukte_pi1%5Bpointer%5D=0&cHash=bcfafe95279e084eaa1dee38a5cabea8

Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel! - Nagy Szilvia, Szabó Anna Eszter

Ezt a könyvet a tinirészlegnél találtam, bár szerintem a könyvtárosok szándékosan csempészték oda, hogy ismerkedjünk a témával, és mondjuk - ne adj Isten - tanuljunk is belőle.

Ez nem valami lightos regény, amit csak úgy elolvasol...nem! Ez tömény pszichológia, hogy a 12 évesből miként válik szexfüggő, a 13 évesből drogfüggő, Facebook-mániás, sorozat-őrült, vagy hasonló, amiről azt hisszük nem történhet meg velünk.

A legmeghatóbb, és egyben szerintem a legsúlyosabb az a lány története volt, akivel az egyik írónő az otthonában találkozott, mivel szegény alig tudott járni és beszélni. 16 évesen elment bulizni a haverokkal, ittak, de még nem annyit, hogy elveszítsék a kontrollt. Egy park melletti úton akartak átmenni, a lány kelt volna át legelőször. Körül is nézett, nem jött semmi, így elindult, ám egyszer csak egy autó, a sebességkorlátot meghaladva hajtott át rajta. Pár métert repült, s később egy kórházba ébredt, másfél hónap kóma után, szilánkosra tört arccal és lábbal, rengeteg sebbel. Annyi műtétre volt szüksége, hogy végül magára sem ismert... így, - évekkel később - amikor készült az interjú, még mindig képtelen volt egyedül élni, a nagymamájánál lakott.

Emellett még szerepet kap a vásárlásmánia, a bulikon történő erőszak, bedrogozás, és egyéb szorongások, amik általában egy kamasz életét kísérhetik.

Nem akarok itt erről papolni, és játszani a nagylányt, hogy tanulságos volt, de az igazság. Rengeteg olyan dolgot ecsetel, boncolgat az interjúztató, ami talán még a szülők fejében sem fordul meg. Akinek nem életcélja, hogy egy buliban 6 srác menjen át rajta, mert nem figyelt az innivalójára, vagy baráti heccelésből nem akar rászokni a fűre, annak csak ajánlani tudom.

Jó olvasást!:)

Enigma - Helena Silence

Friss élmény a történet, épp pár perce fejeztem be a kádban.
Igaz, legyőzhetetlen, mindent túlélő szeretet - ez a fő jellemzője.

Hiába van főhősünk, Lena előtt rengeteg akadály és titok, 2 dolog mindig ott rejtőzik minden egyes szereplő szívében; a remény és a szeretet. Az írónő ezzel a két egyszerű, mára megfakult elemmel (és persze lenyűgöző jellemű szereplőkkel), megteremt egy olyan világot, amire a lelke mélyén mindenki vágyik. Két olyan apát, mint Caleb és Victor, egy olyan házvezetőnőt, Ethel-t, aki szinte az ember anyjává válik olvasás közben, egy olyan barátnőt, Zoe-t, aki mellett bármennyire visszahúzódó valaki, képtelen nem megnyílni előtte, s egy olyan fiút, amilyennel talán sosem találkozhat, mégis olvasás közben, ő válik a szerelmévé.

Nem mellesleg, ha belesző egy-két olyan természetfeletti szálat, mint az érző képesség, amivel látni lehet jövőt, múltat, jelent, s jó pár hátsó információt, ami gyökerestől megváltoztathatja a főszereplő életét, a könyv letehetetlen lesz. Helena szerintem megtalálta a tökéletes egyensúlyt a bonyodalmak és a nyugodt részek között. 

S hogy miért Enigma a címe? Ez Victor, a nagybácsi, majd apa háza, ahol a képességük nem működik, mivel az ősük, miközben építette, a habarcsba keverte a saját vérét... a többit megtudhatod a könyvből.:)