Egy különc srác feljegyzései - Stephen Chbosky

Ez volt az első regény, amin igazán meglepődtem.

Nem azért, mert olyan szövevényes szálak futnak végig, hogy már nem győztem követni... nem. A maga egyszerűségével, a sajátos stílusával szembesíti az embert saját magával. Sehol sincs beleírva, de kicsit olyan, mintha önéletrajzi ihletésű lenne, bár közben akárkiről szólhat, ha csak egy-egy mozzanatot ragadunk ki a történetből.

Charlie jellemfejlődését vártam a leginkább, hogy külső szemlélőként az őt érő hatások egyre beljebb viszik a társasági életbe, (ami meg is történt), de valahogy maga a fiú, az alapjára lecsupaszított szerep ugyan az marad. Ez úgymond egy társadalmunkra vetett gúny, az egész regény, hiszen szegény Charlie csak egy kicsit más és egyből nehéz beilleszkednie bárhová. Megtanulhatjuk belőle, hogy napjainkban minden problémának mély, a múltba visszanyúló lelki oka van, amit néhanapján nem árt kicsit feszegetni, hogy az adott személy utána felengedhessen. 

Először - bevallom - filmben láttam, de annyira megtetszettek az élethű karakterek, hogy azóta egyenesen szerelmes vagyok az összes tagba. (Bár talán a könyvbeliekbe egy kicsit jobban. A filmben azért azt elrontották, vagyis maga a film azt mindig lelövi, hogyan is néznek ki az emberek, és ez zavar a leginkább. A jellemek mellé jobban szeretek én alkotni egy arcot, vagy az író, minthogy kiválasszanak valakit, akinek szinte köze sincs hozzá, csak híres színész és akkor "húú, rakjuk bele. Most az Emma Watson rajongók nyugodtan megkövezhetnek.)

Összességében bármennyire is Charlie-t tartottam a legkevésbé életképes, legelfuseráltabb, legszerencsétlenebb karakternek - mégis ő állt a szívemhez a legközelebb. Mert mindannyian a szívünk mélyén pont olyanok vagyunk, mint ő.

Egy különc srác feljegyzései - film

A "pályakezdés" - Avagy hogyan adtam ki az első regényem

Na halihó minden kedves Olvasómnak! :)

Először is szeretnék bocsánatot kérni, mivel jó ideje nem jelentkeztem, pedig olvastam, csak az év végi hajtás annyira elrabolt, hogy lassan már magamat sem találom meg benne, nem hogy mások engem.

Tehát a regényeken kívül most muszáj volt a tankönyveket is forgatni némiképp, tekintve, hogy ezek lesznek a felvételijegyeim. Viszont mindeközben teljesen megfeledkeztem egy fél évvel ezelőtt aláírt szerződésről, ami a nyomdába vitte az első történetem.

Vicces kis mese ez, elmondom most itt, hátha akad olyan, akit érdekel;

Még negyedikes voltam, amikor elkezdett érdekelni az irodalom, de csak a könyvek és az írás. Az órák nem tudtak meghatni, beültem rájuk, de lélekben már vámpírokat öletem, és harcoltam a saját eszméimért. Nos, így illant el a gyerekkorom, egy teljesen másik világban, mígnem felső tagozatos lettem, ahol a tanárok egy részét érdekeltem is. Kíváncsiak voltak a mondandómra, volt aki látott bennem fantáziát, így akadtak órák, amiken részben figyeltem is. (Általában fizikán, kémián, magyaron és angolon nézek fel a könyvből/füzetből, de továbbra is olvasok közbe és írok, amit páran csodálnak. Hogyan tudok én két dologra figyelni egyszerre?! Ezt én sem tudom. Egyszerűen érdekel, és kész.) Tehát, az irodalom tanárommal, Gábor bácsival egészen jóba lettünk. Őt érdeklik a gyerekek gondolatai, hogy mit látnak az adott műben... Az első regényfélémet, amikor a kezébe nyomtam, fogalmam sincs, hogy elolvasta-e, utána nem kérdeztem rá.

Ugorjunk is a jelenleg kiadott történet indulására: negyedik osztály, utolsó pad, egy jó barát mellett. Ennyi kellett ahhoz, hogy elinduljon bennem az első szál. Sokszor tettem félre, annál is többször futottam neki, de szerintem ez a szenvelgésem adta meg számomra a szépségét. Hatodik végén titokban elküldtem egy kiadóhoz. Egy hónap múlva jött a szerződés. Ekkor viszont szólnom kellett Anyunak, mert kiskorú vagyok és a többi. Elkezdődött a lektorálás, javítgatás, borítóválasztás, szerkesztgetés, az igazi nagybetűs Kínlódás. De minden jól alakult, csak 6 milliószor írtam alá "itt-meg-itt-meg-itt-is", és ez fél éve történt. Azóta tisztára ki is ment a fejemből ez az egész procedúra, most pedig bumm - berobban ismét az életembe.

Csak hogy letörjön a kezem az aláírosgatástól, természetesen most is küldtek szerződést. Viszont ez már más volt. A Könyvtárellátó és a Líra is rendelt a könyvemből (furcsa még így használni, hogy az Én könyvem) pár példányt, úgymond "kipróbálni". Kíváncsi vagyok mi lesz.:)

Addig is, ha valakinek esetleg felkeltettem a figyelmét:

http://hu.united-pc.eu/koenyvek/szepirodalom/sci-fi-fantazia/a-megsebzett-rozsa.html?tx_mdprodukte_pi1%5Bpointer%5D=0&cHash=bcfafe95279e084eaa1dee38a5cabea8

Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel! - Nagy Szilvia, Szabó Anna Eszter

Ezt a könyvet a tinirészlegnél találtam, bár szerintem a könyvtárosok szándékosan csempészték oda, hogy ismerkedjünk a témával, és mondjuk - ne adj Isten - tanuljunk is belőle.

Ez nem valami lightos regény, amit csak úgy elolvasol...nem! Ez tömény pszichológia, hogy a 12 évesből miként válik szexfüggő, a 13 évesből drogfüggő, Facebook-mániás, sorozat-őrült, vagy hasonló, amiről azt hisszük nem történhet meg velünk.

A legmeghatóbb, és egyben szerintem a legsúlyosabb az a lány története volt, akivel az egyik írónő az otthonában találkozott, mivel szegény alig tudott járni és beszélni. 16 évesen elment bulizni a haverokkal, ittak, de még nem annyit, hogy elveszítsék a kontrollt. Egy park melletti úton akartak átmenni, a lány kelt volna át legelőször. Körül is nézett, nem jött semmi, így elindult, ám egyszer csak egy autó, a sebességkorlátot meghaladva hajtott át rajta. Pár métert repült, s később egy kórházba ébredt, másfél hónap kóma után, szilánkosra tört arccal és lábbal, rengeteg sebbel. Annyi műtétre volt szüksége, hogy végül magára sem ismert... így, - évekkel később - amikor készült az interjú, még mindig képtelen volt egyedül élni, a nagymamájánál lakott.

Emellett még szerepet kap a vásárlásmánia, a bulikon történő erőszak, bedrogozás, és egyéb szorongások, amik általában egy kamasz életét kísérhetik.

Nem akarok itt erről papolni, és játszani a nagylányt, hogy tanulságos volt, de az igazság. Rengeteg olyan dolgot ecsetel, boncolgat az interjúztató, ami talán még a szülők fejében sem fordul meg. Akinek nem életcélja, hogy egy buliban 6 srác menjen át rajta, mert nem figyelt az innivalójára, vagy baráti heccelésből nem akar rászokni a fűre, annak csak ajánlani tudom.

Jó olvasást!:)

Enigma - Helena Silence

Friss élmény a történet, épp pár perce fejeztem be a kádban.
Igaz, legyőzhetetlen, mindent túlélő szeretet - ez a fő jellemzője.

Hiába van főhősünk, Lena előtt rengeteg akadály és titok, 2 dolog mindig ott rejtőzik minden egyes szereplő szívében; a remény és a szeretet. Az írónő ezzel a két egyszerű, mára megfakult elemmel (és persze lenyűgöző jellemű szereplőkkel), megteremt egy olyan világot, amire a lelke mélyén mindenki vágyik. Két olyan apát, mint Caleb és Victor, egy olyan házvezetőnőt, Ethel-t, aki szinte az ember anyjává válik olvasás közben, egy olyan barátnőt, Zoe-t, aki mellett bármennyire visszahúzódó valaki, képtelen nem megnyílni előtte, s egy olyan fiút, amilyennel talán sosem találkozhat, mégis olvasás közben, ő válik a szerelmévé.

Nem mellesleg, ha belesző egy-két olyan természetfeletti szálat, mint az érző képesség, amivel látni lehet jövőt, múltat, jelent, s jó pár hátsó információt, ami gyökerestől megváltoztathatja a főszereplő életét, a könyv letehetetlen lesz. Helena szerintem megtalálta a tökéletes egyensúlyt a bonyodalmak és a nyugodt részek között. 

S hogy miért Enigma a címe? Ez Victor, a nagybácsi, majd apa háza, ahol a képességük nem működik, mivel az ősük, miközben építette, a habarcsba keverte a saját vérét... a többit megtudhatod a könyvből.:)

Ököl/Jog - Swati Avasthi

A borítóról:

"A tizenhat éves Jace Witherspoon apja keze által átrendezett arccal régen látott testvére küszöbéhez ér 3,84 dollárral és egy titokkal. Megpróbál tovább lépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, ha nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig markában tartja az apja. És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig. Kiderül, hogy vannak dolgok, amiktől nem lehet csak úgy elsétálni. – Swathi Awasthi lebilincselő képet fest arról, hogy mi történik utána. Miután, azt mondod, elég, miután lelépsz hogyan kezdj el ismét élni? Az olvasó egész biztosan nem tudja abbahagyni ezt a letehetetlen könyvet."

A családon belüli bántalmazás, a testvériesség, a család, a hibák és az újrakezdés regénye ez. Nem a megszokott, derékig nyáltengerben gázolós típusú könyv, ez annál sokkal több. Mély, őszinte, vallomásos. Pár hónapot ölel fel az író, mégis, megtalálhatunk benne egy amolyan igazságot, egy "élet értelme" vonulatot. Segít átértékelni az embernek önmagát, megbecsülni azt, amije van. 

A történet szerint Jace elmegy otthonról, miután apja újból megverte - ám most ő is visszaütött. Magával akarja vinni anyját, de ő inkább marad. Így kevés pénzzel és homályos jövőképpel vág neki az útnak bátyjához, akinek a címét még az anyukájától kapta. Kétségbe van esve, s a szívében ott lapul a titok, hogy némiképp hasonlít az apjára. Christian, a testvére végül befogadja új életébe (mivel ő még a történet kezdete előtt megszökött otthonról), így Jace ott folytatja az iskolát, és munkát vállal a könyvesboltban, ahol megtetszik neki Dakota. Eközben bátyja életét is felforgatja, mivel az ő barátnője eddig nem tudott semmit a családról, így mindkét fiúnál puhatolózni kezd, s mivel tanár, így pszichológiailag elemezgetni kezdi őket, amitől néha kiborulnak. Jace-t nem hagyja nyugodni volt barátnője emléke, Lauren-é, így nem tud belevágni egy új kapcsolatban se az iskolában Catlyn-nel, sem a könyvesboltban Dakotával. Így nem sokkal utána kiderül a nagy titka: Jace egyszer bántotta Lauren-t, ez az emlék pedig azóta kísértette. A bátyja kiteszi a szűrét, így ideiglenesen Christian barátnőjéhez, Miriam-hoz kerül, majd a két fiú kibékül és együtt elköltöznek egy másik lakásban. Ám mindezek előtt, hálaadáskor, meg akarják szöktetni anyjukat, sikertelenül. A nő maradni szeretne a férjével, hiszen 25 év alatt minden szokását, minden mozzanatát megszokta, a verések pedig már nem igazán érdeklik. S bár nem mondja ki hangosan senki a regényben, az anya tudja, hogy ezzel csak megkönnyíti a fiai életét, mert így apjuk nem kezd el utánuk kutatni. 

Végül pedig Chris és Jace, bár nem teljesen boldogan, de képesek talpra állni. Megint.:)

Majd újra lesz nyár - Meg Rosoff

Pár perce fejezetem be a regényt, szóval még friss a hatása, és bevallom, ilyen mélyen még nem érintett meg könyv.

Bevezetés:

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”

„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”

„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”

Meglepő fordulatot vesz a könyv, már az elején, mivel az unokatestvérek, Edmond és Daisy egymásba szeretnek. Ez elsőre kissé bizarrnak tűnt, ámbár mégis bebizonyították, hogy ez nem csak amolyan gyerekkori fellángolás, önkipróbálás, hanem igaz szeretet. A fiú hamarabb kitalálta mire gondol a lány, minthogy ő maga tudta volna, tökéletes szimbiózisban éltek, mígnem a kitört a háború. A nagynénikéjük a munkája miatt elutazott Oslóba, ők pedig otthon maradtak a családi farmon. Ám idővel a helyzet egyre súlyosabbá vált. Eleinte még csak a szülők nélküli boldogságot éreztek, a szabadságot, ám hamarosan érkezett a tehetetlenség súlya, a kémkedés, a félelem és  a magány. Még egyikőjük sem érte el a 18 évet, de már közülük a legnagyobb, Osbart, a seregben vállal szolgálatot, a kicsik továbbra is a farmon maradnak. Már véget ért a békés időszak, felhők gyűlnek köréjük, egyre több robbantásról hallanak. 

A a két lányt, Daisy-t és Piper-t, és a két fiút Edmond-ot és Isaace-et szétválasztják, rettentő távolságra kerülnek egymástól egy egész nyárra. Így mivel továbbra is Daisy szemszögéből játszódik a történet, a fiúkról nem tudnunk semmit. Daisy próbálja védeni és segíteni Piper-t, beállnak segíteni az élelembegyűjtésnél, ezzel némiképp elterelik a figyelmüket. Ám az egyik fiú, hangot ad nemtetszésének az ellenséges katonákkal szemben, így fejbe lövik mindenki előtt, s mivel Mac ezredes próbálja védeni, így őt is kivégzik. Ezzel indul meg az igazi mészárlás a kis faluban, ezért a két lánynak tovább kell állnia. Egy táskába beraknak minden fontosat: ruhát, takarót, élelemet, vizet, kést, s ismét útra kelnek. Elérkeznek egy másik kisvárosba, ami már katonai támaszpontnak számít, és itt maradnak pár napig. Összebarátkoznak Baz-zal, és még jó néhány katonával. Jól bánnak velük, mivel kicsik és az egyetlen nőneműek, ezért védik őket, néha beszélgetnek is velük. Egyik hajnalban ám arra kel fel a két lány, hogy Buz ébresztgeti őket, odaad nekik egy-egy hátizsákot és az erőbe küldi őket. Újra menekülniük kell, viszont ekkor Daisy megnézi a térképet, és rájön, hogy nincsenek annyira messze attól a helytől, ahová két unokatestvérük került, így a kevés élelemmel, és hatalmas akaraterővel nekivágnak az útnak, hogy újra együtt lehessenek. Napokon keresztül küzdik át magukat a vadonon, s amikor elérkeznek az áhítat földjére, rá kell döbbenniük, hogy azt a helyet sem kerülte el a mészárlás. Az éhhalál közeledtével küszködve indulnak haza, az otthoni tanyához, bár abban sem lehetnek biztosak, hogy az még áll.

Kevés erővel, remény vesztve érnek haza, ahol nagyjából minden a helyén van. Csak az állatokat vitték el, s a ház falait telerajzolták haditervekkel. Leköltöznek a szénatárolóba, ám Daisy boldogtalansága egyre csak nő. Edmond ruháiban jár, bár már nincs olyan illatuk, mint a fiúnak, még sincs mása, ami rá emlékeztetné, kivéve a birtokot. Bárhová lép, bármerre néz, eszébe jut egy emlék, ami ellen nem tud küzdeni. Krumplis, hagymán, vízitormán és hasonló apróságokon élnek, míg egy nap Daisy-t haza nem toloncolják Amerikába, az apjához és a mostohaanyjához. 

Itt rövid leírást találhatunk a kórházban eltöltött időről, ám látszik, hogy a főszereplőt nagyon megviselték a történtek, alig pár oldal az egész...

S végül, amikor véget ér a háború, Piper-től kap egy levelet, ami rejt egy telefonszámot. Felhívja őket, de egy idegen veszi fel, akivel megüzeni, hogy elmegy hozzájuk. 

Angliába érve, a reptértől pár mérföldre rengeteget kell várnia, hogy megérkezzen a busz - a zűrös idők után még sok minden nem állt vissza a régi kerékvágásba. Hét és fél órát utazik a farmhoz, majd egy szinte idegen nővel találja magát szembe, Piper-rel, aki elmeséli mi történt, miután Daisy-t hazaküldték. Piper is szerelmes lett, egy orvostanonc fiúba, Isaac hazaért, a nagynénje, Penn meghalt, amikor haza akart szökni a gyerekeihez, ám Edmondról egyikük sem szól egy szót sem. Otthon megismerkedik Johnaten-nel (az orvostanonccal), Isaac elmondja élete leghosszabb monológját, teljes három mondatban, és amikor elérkezik a várva várt pillanat, amikor két főhősünk találkozik... Az olvasó nem éppen azt kapja, amire számít.:) Edmond, amikor meglátja Daisy-t, egyszerűen csak nyugtázza a jelenlétét, majd tovább réved a tekintete a semmibe. Mintha ott se lenne.

Piper elmeséli, hogy Edmond-ot nagyon megviselte a háború. Azt a falut, ahová először kerültek, meg akarta menteni, de senki nem volt hajlandó menekülni az ő szavára, Isaac viszont egyre nyüstölte a tovább haladás céljából. Végül Edmond engedett, nehéz szívvel ugyan, s amikor visszatért, látta azt a rengeteg embert lemészárolva, akik befogadták, szerették, védték...semmivé lettek. E mellett még szerepet játszott az is, hogy amikor nagy nehezen hazaért, kiderült, hogy Daisy-t érkezése előtt 2 nappal toloncolták haza. Utána egy évig nem beszélt, ám idővel a kertészkedésben találta meg a békét, a szeretetet, szinte beleőrült a növényekbe. 

S a történet legvégén Daisy eldönti, hogy Angliában marad, és vár. Mert ráébred, hogy neki mindvégig Edmond mellett lesz a helye, hogy még mindig reménytelenül bele van esve, s ha a fiúnak türelemre, békére és szeretetre van szüksége, ő ezt megadja neki.

Véleményem szerint ez a regény nem gyerekkorosztálynak való, mivel egyrészről a családon belüli szerelmi szál megzavarhatja őket, másfelől pedig a könyvben szinte minden szónak érezni lehet a súlyát... a szerelem, az éhezés, a halál, a bátorság... mind-mind olyan szövevényesen van beleépítve, olyan tettetekben mutatkozik meg, amit csak ha olvas az ember, és nem ért, akkor elvész a történet hangulata. Nem is igazán a háborúé a főszerep - bár az hozza mozgásba a dolgokat - hanem sokkal inkább a reményé, ami mindvégig ott volt mindenki szívében. Kivéve Edmondot, aki azért zárkózott be, mert 6 év után, már nem hitte, hogy viszontlátja Daisy-t. Akkora igazságok fogalmazódtak meg a szükséghelyzetekben, amekkorát így, gyermekfejjel, szerintem még én sem értek pontosan, de érzem. Ez a szép a könyvekben, hogy bár nem teljesen lehet őket úgy felfogni, ahogy az író akarná, mégis a szavak dallamából rá lehet jönni, mit is jelent igazán az élet.

Extrák:

Film:)

Simon Márton - Polaroidok

Ezt a könyvet a mai napig nem tudom pontosan kategorizálni, besorolni, bármi hasonlót tenni vele.
Rövid mondatok halmaza - 1.gondolatom
Rövid versek. - 2.gondolat
Apró észrevételek - 3.gondolat
Múlandóság. - 4.gondolat
Élet.

Így épült fel lassacskán bennem miről is lehet szó. Bár ezek versek, mindenki másképp értelmezi. Hatszor olvastam el, és még mindig, minden egyes mondatban, minden olvasásnál mást látok, mást érzek, másmilyen képek jelennek meg előttem. Ezért hasonlítottam az élethez... változó. Egy adott helyzetben, nem biztos, hogy úgy gondolsz valamire, mint két hete, de az is lehet, hogy mégis. Némiképp érződik benne a kamaszkor, vagy bármilyen változás folyamata, néhol döntésképtelen, néhol túl konkrét. Egy hullámvölgy.

Mikor melyik része érint meg jobban. Van, amikor szomorú az ember, mégis a boldog pillanatok fogják meg, vagy éppen pont fordítva. Ki tudja? Ki érti? Ezért mondhatom életnek.

Ónix, avagy hogyan váljunk földönkívülivé

Katy, drága főszereplőnk, továbbra sem tud elszakadni az ikrektől, és élete jelentős fordulatokat vesz.

Mint például képes lesz arra, amire Deamon...sőt, még többre is! Felbukkan egy jóakaró, Blake, aki nemcsak hogy segít kontrollálni új képességeit, de érzelmileg is némileg "segíti". Katy egy darabig egész normálisnak érzi magát mellette, mígnem fény derül a titkára...

Mindeközben elhanyagolja legjobb barátnőjét, Dee-t, aki viszont idő közben a Thopson-ikrek közül közeli kapcsolatba kerül Adam-mel. Eleinte kissé úgy érződik, hogy csak a fajuk fennmaradásának érdekében teszik, de idővel megkedvelik, megismerik egymást, és így képesek kialakítani egy működőképes kapcsolatot.

Katy anyukájának pedig komoly társa lesz, aki nem más, mint a kórházból Will doktor úr. Katy-vel végig kétes a kapcsolata, a lány igazán nem is tudja mit érezzen iránta, hiszen az apja volt eddig az egyetlen férfi az életében. Will pedig egyre inkább próbál a bizalmába férkőzni, de néhány villanás nem hagyja nyugodni főhősünk. 

A Védelmi Minisztérium az ikrek háza körül szaglászik, ami mindent jelent, csak jót nem. Mintha sejtenék, hogy történt valami, ettől pedig Katy és Deamon még inkább megrémül. Mi lesz, ha úgy végzik, mint Betany és Dawson? 

A szerelmes pár nyomozásba lendül, ám ahogy egyre mélyebbre ássák magukat, annál nehezebben szabadulnak a titkok hálójából...s ami a vesztüket is okozhatja: nem mondanak el mindent a másiknak. 

A második rész engem határozottan meglepett. Vártam mondjuk egy Blakeféle karaktert, aki belepiszkál kettőjük dolgába, de ennyire szövevényes, ilyen lehengerlő történetre mondhatni nem voltam felkészülve. Hol sírni támadt kedvem Katy-vel, hol pedig majd' kicsattantam a boldogságtól, hogy "mindjárt összejönnek, már csak egy kicsi kell" és bumm! Persze, hogy valami közbeszólt. Kettőjük szerelme, néhol bármennyire természetfeletti, mégis meg tudja tartani emberi mivoltát is, hiszen nem akarnak mást, csak normális tizenévesként élni. 

Könyv-előzetes

A True Blood sorozatból egy kis ízelítő

Charline Harris nagyszerű sorozatával először az interneten találkoztam, vászonra vitt formában. 

Nem mondom, 11 évesen először még nem értettem igazán a lényegét, de így, jó pár év elteltével sokkal mélyebben megérint, mint az akkori gyermeteg lelkemet. Igazából a vámpírokat teljesen másképp láthatjuk, mint eddig valaha, némiképp hasonlítanak az emberi politikusokra szerintem (bár nem akarok a blogon túl sokat politizálni, de ezt meg kellett említenem:)), a True Blood elnevezésű művéren élnek, látszólagos békében az emberekkel, és még megannyi másik teremtménnyel (vér-lények (vérfarkas, vértigris, stb.), alakváltók, tündérek, istenség félék). 

A főszerepben Sookie Steckhouse áll, aki egyszerű pincérnőnek tartja magát, ám ennél sokkal több. Hallja az emberek gondolatait, ami néha áldás, néha pedig majdhogynem az életébe kerül. Folytonos segítője, és bosszantója Eric Northman, a viking korban újjászületett vámpír, a Szemfogadó bár tulajdonosa, Sookie hőse. És természetesen Bill Compton, akivel főhősnőnk élete fenekestül felfordul. 

Az apró Bon Taps-ban, a kisvárosban az embereknek nincsenek titkaik egymás előtt. Hogyan is lehetnének? A Marlot's bárban minden megtörténhet, s amint valaki államhatáron kívül merészkedik, hatalmas bajba kerül. Ám ha a város lakói együtt vannak, akkor sem sikerül mindennapi életet élniük, a rengeteg természetfeletti miatt. Az emberek egy része viszolyog tőlük, vannak, akik gyűlölködő szervezeteket irányítanak, és persze akadnak, akik vadásznak rájuk. 

A könyvben mély betekintést nyerhetünk a fajok politikájába, életvitelébe, gondolataiba, hála Sookinak, aki mindezekbe többszörösen majdnem belehal. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom a regényt. Az író egyensúlyban tartja az érzelmes részeket, az erotikát, az akciót, a politikát, a múltat és mindent, ami a történetbe beleszövődik idővel. Lenyűgöző logikájú felépítése, hosszadalmas, olvasmányos részei senkit sem tartanak távol attól, hogy ő is ne vágyjon egy vámpírharapásra. :P

Extrák:

A könyvek

A sorozat első 6 évada

Igazából nem szeretem a sorozatokat elővenni egy könyves blogon, de gondoltam most kicsit vegyíthetek bele ilyet is. Mivel könyvben a 10. résznél járok, sorozatban pedig a 6.évad elején, így meg szeretném mutatni a művésziesség egy részét, amit a sorozat minden egyes részében felfedezhetünk. A főcímdala, és a hozzá tartozó klip mélységes benyomást tesz az emberre, hogyha azt megérti. A képek, amiket bejátszanak, nem egyszerűen erotikáról, halálról, és afrikai származású emberekről szólnak. Minden a részletekben rajlik, ahogy belevegyíti a rasszizmus, a vallást, a múlandóságot, a halált és az újjászületést. Amikor a sorozat eltér a könyvtől, akkor is ez még emlékezteti a nézőt (már ha olvasta is a művet), hogy honnan indultunk ki. Szerintem az egésznek a lényege az, hogy ugyanonnan indultunk, és ugyanoda érünk vissza.

Jó olvasást!

Obszidián (Luxen sorozat 1. kötet) - Jennifer L. Armentrout

Enyhe spoileres borítószöveget írnék be először, hogy mindenki eldönthesse, érdekli-e a téma:

"Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…"

A cselekmény bonyolult, sohasem lehet pontosan kiszámítani mi történik. Főként hőseink románca, ami igazán beleállítja a hátakba a borsódzást, mivel nem a hagyományos "szeretlek-szeretlek" kapcsolat, hanem inkább az "utállak-és-lehet-hamarabb-kinyírlak-mint-az-ellenségeink-ha-így-folytatod" történet. Éppen ettől válik annyira lehengerlővé, hogy még az akcióban gazdag jelentek sem nyernek egy megszokott nyáladzást. Nem! Mivel Deamon (Az irtózatosan helyes fiú, aki nem mellesleg elég rosszul kezeli az érzéseit, ezért néha bunkónak tűnik. Ja és egyébként, de tényleg csak mellékesen földönkívüli.) és Katy (A magát átlagosnak tartó, egyébkén gyönyörű, okos, értelmes bloggerlány "a szomszédból".) szerelme elég nehezen teljesedik ki, és még Deamon ikertestvére, Katy legjobb barátja, Dee is ott van.

Szerintem a tiniknek szánt szerelmes történetek közül eddig ez a legjobb, bár ne lepődjetek meg, ha holnap mást mondok, mivel minden könyvbe beleszeretek egy kicsit, amit olvasok. :) Alig várom, hogy megjelenjen az Ónix, a második része a regénynek, s végre megtudjam hogyan alakul Deamon és Katy titkokkal átszőtt szerelme. 

Hogyan költözött ugyanabban az évben 2 hármas iker az isten háta mögé? Miért látnak az emberek rejtélyes világító alakokat a szikláknál? Sikerül-e Dee-nek és Katy-nek együtt maradniuk? Mennyi titok egészséges barátok, és társak közt? Miért Obszidián a regény címe? Hová vezet ez a sok összedobált kérdés?

Ezekről szól a könyv, miként egy varázslatos világba kalauzol el minket. :)

Extrák:

Könyv-előzetes :)
A borító *-*
Hamarosan filmben is hódít!

Jó olvasást! :)

Miről is van itt szó?!

Na, hahó mindenkinek!

Egyszerűen könyvekről, és talán néha arról, amiket én alkotok.

Tizenéves debreceni lány vagyok, elég sok furcsasággal; ezek közé tartozik az olvasás. A kortársaim jelentős része kitér az addigi, számára tökéletes hitéből (nem sértésből mondom, és természetesen tisztelet a kivételnek), amikor azt merem mondani, hogy szerintem nem "ciki" az olvasás. Az már szinte mindegy, hogy mit, hiszen nem biztos, hogy ugyan az tetszik mindenkinek. Ámbár ez alól is vannak kivételek, a bizonyos "tömeggyártmány", eladásra termelt könyvek.

No, de nem is ez a lényeg! Itt az általam olvasott könyvekről írok majd véleményt, rövid ízelítőt, miegymást, ami csak eszembe jut. Reményeim szerint találok hozzám hasonló, elvetemült könyvmolyokat, akikkel beszélhetek (tollonkeresztulavilag@gmail.com). 

Nyitásnak írnék ennyit, sokkal többet most nem is tudnék.:) 

 Szép napot! :)