Charline Harris nagyszerű sorozatával először az interneten találkoztam, vászonra vitt formában.
Nem mondom, 11 évesen először még nem értettem igazán a lényegét, de így, jó pár év elteltével sokkal mélyebben megérint, mint az akkori gyermeteg lelkemet. Igazából a vámpírokat teljesen másképp láthatjuk, mint eddig valaha, némiképp hasonlítanak az emberi politikusokra szerintem (bár nem akarok a blogon túl sokat politizálni, de ezt meg kellett említenem:)), a True Blood elnevezésű művéren élnek, látszólagos békében az emberekkel, és még megannyi másik teremtménnyel (vér-lények (vérfarkas, vértigris, stb.), alakváltók, tündérek, istenség félék).
A főszerepben Sookie Steckhouse áll, aki egyszerű pincérnőnek tartja magát, ám ennél sokkal több. Hallja az emberek gondolatait, ami néha áldás, néha pedig majdhogynem az életébe kerül. Folytonos segítője, és bosszantója Eric Northman, a viking korban újjászületett vámpír, a Szemfogadó bár tulajdonosa, Sookie hőse. És természetesen Bill Compton, akivel főhősnőnk élete fenekestül felfordul.
Az apró Bon Taps-ban, a kisvárosban az embereknek nincsenek titkaik egymás előtt. Hogyan is lehetnének? A Marlot's bárban minden megtörténhet, s amint valaki államhatáron kívül merészkedik, hatalmas bajba kerül. Ám ha a város lakói együtt vannak, akkor sem sikerül mindennapi életet élniük, a rengeteg természetfeletti miatt. Az emberek egy része viszolyog tőlük, vannak, akik gyűlölködő szervezeteket irányítanak, és persze akadnak, akik vadásznak rájuk.
A könyvben mély betekintést nyerhetünk a fajok politikájába, életvitelébe, gondolataiba, hála Sookinak, aki mindezekbe többszörösen majdnem belehal.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a regényt. Az író egyensúlyban tartja az érzelmes részeket, az erotikát, az akciót, a politikát, a múltat és mindent, ami a történetbe beleszövődik idővel. Lenyűgöző logikájú felépítése, hosszadalmas, olvasmányos részei senkit sem tartanak távol attól, hogy ő is ne vágyjon egy vámpírharapásra. :P
Extrák:
Igazából nem szeretem a sorozatokat elővenni egy könyves blogon, de gondoltam most kicsit vegyíthetek bele ilyet is. Mivel könyvben a 10. résznél járok, sorozatban pedig a 6.évad elején, így meg szeretném mutatni a művésziesség egy részét, amit a sorozat minden egyes részében felfedezhetünk. A főcímdala, és a hozzá tartozó klip mélységes benyomást tesz az emberre, hogyha azt megérti. A képek, amiket bejátszanak, nem egyszerűen erotikáról, halálról, és afrikai származású emberekről szólnak. Minden a részletekben rajlik, ahogy belevegyíti a rasszizmus, a vallást, a múlandóságot, a halált és az újjászületést. Amikor a sorozat eltér a könyvtől, akkor is ez még emlékezteti a nézőt (már ha olvasta is a művet), hogy honnan indultunk ki. Szerintem az egésznek a lényege az, hogy ugyanonnan indultunk, és ugyanoda érünk vissza.
Jó olvasást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése